1. |
Mystical
02:39
|
|
||
2. |
Kert a városban
11:06
|
|
||
3. |
Vihar úr
08:55
|
|
||
Engem fentről küldtek, de onnan fény nem származik.
Az én birodalmam a köd és seregemet viharfelhőkben mérem.
Akkor vagyok boldog, ha alattam a világ csak ázik
Ha hó fed már mindent a földön, én mosolygok ridegen.
Elégedett akkor lehetek, ha jég gyökeret vert a szívekben.
Néma emberek menekülnek otthonaikba, én nyugodtan figyelem
A sok izgága hangya, most egyszerre bújik meg vackában,
Nagyképűség, ellenséges indulatok kihűlnek az én világomban.
Engem fentről küldtek, de onnan csak ború származik.
Az én birodalmam a köd és fegyverem villámokban mérem.
Ha felnézel az égre és az szürkén, vadul vissza tekint
Ha visszamosolyogsz barátom, te vagy az én emberem.
|
||||
4. |
Szellem királynő
04:35
|
|
||
Az erdőben van egy magas pont.
Ott áll egy öreg fa és éjfélkor,
Egy lány.
Eső cseppek csillognak arcán.
Átázott az éjsötét fátyol.
Mire vár?
Minden éjjel, viharban, fagyban télen.
Őrzi az erdőt, a szellem királynő.
Elégedetten.
Minden éjjel, szitál az eső,
Minden éjjel fagyban télen,
Hajnalban a nap, míg fel nem jő,
Kémleli az erdőt, elégedetten.
|
||||
5. |
Lélekrablók
04:10
|
|
||
Egy erdő ismeretlen mélyén érte a halál.
A lelkét szellemek rabolták el.
|
||||
6. |
Eraserhead
09:40
|
|
||
7. |
|
|||
Idegen fajtád némán lépett át a város dzsungelében.
Kábultan vezet utad az aszfalt ösvényeken.
Fátyolos éjféli fények remegnek a félhomályban,
Rád mered a sötétség egy elfeledett utcában.
Magányos szelleme gyengén kulcsolja át karod,
Bujdosó lidérceit most mind magad előtt látod.
Fürkészve elmédben kutatnak, s érdemesnek találnak,
Megmutatják titkos felvonóját a halott csillagoknak.
Halál égboltja felé indul veled,
A sötétség élő teste most körbevesz.
Őseid nem vigyáznak csillagképükben,
Fényük kimúlt a feledésben.
Őseink számunkra halottak,
A város őket távolra sodorta.
A gonosz gyökeret vert itt.
Az ember hitetlen életet él,
És hajszolja Istene, a pénz.
A rémálomnak vége, lelked tiszta.
|
||||
8. |
Holocaust
05:44
|
|
||
Pusztulj már el te rohadék, dögölj meg ember!
Átkozott lény, léted volt kíméletlen fegyver,
A világ nem a tiéd értsd meg, nem vagy rá méltó.
Ez az ítéletnap, nincs több esély ez a végszó!
Égessen a máglya tüze, vagy kínok közt vérezz el!
Hulla, a rothadó beled a föld örökre temesse el.
Élet s halál közt gyötrődj utolsó órádban pokolra való!
Hiába menekülsz, mindenkit vár a kihegyezett karó.
Megdöglesz Ember!
Pokolra való! Vár a kihegyezett karó!
Akkor eldobta a fabunkót, és az áldozathoz lépett. Végigszemlélte a mozdulatlan testet, megkerülve a vért, amely előszivárgott onnan, ahol a karó behatolt és előbukkant, s kis tócsákba gyűlt a deszkán. A két cigány hátára fordította a megmerevült testet, s a lábakat a karó aljához kötözte. Ez alatt azt figyelte, él-e még az ember, s figyelmesen szemlélte az arcát, amely megduzzadt, s szélesebbnek, nagyobbnak látszott. A szeme tágra nyílt s nyugtalan volt, de szempillái nem mozdultak, a szája tátottan állt, az ajka görcsbe merevedett, előfehérlettek összeszorított fogai. Az ember már nem tudta mozdítani arcizmait, s ezért az arca inkább lávának látszott. A szíve azonban tompán vert, s a tüdeje rövid és meggyorsult lélegzettel dolgozott.
|
HOD presents Hungary
A HOD presents nem egy kiadó, inkább egy zenei gyűjteményes fiók. ///
HOD presents is not a publisher, but rather a music collection account.
Streaming and Download help
If you like Memorandum, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp